a szél örökösen, makacsul fúj a dán félszigeten. minden irányból; hol gyengébben, már-már kedvesen, hol viharosan, fitogtatva hatalmát az elemek fölött.., de sosincs csendben - szélcsendben. vagy ha mégis, minduntalan visszatér, hogy emlékeztesse az  itt élőket a hatalmi viszonyokra. minden második ház udvarán lobog a piros-fehér dán zászló - mutatva az éppen aktuális szél irányát és erejét. a zöld tájat fehér , szorgos szélkerekek tarkítják - a dán horizont pitypangjai. a hűs tengeri szél magával hozza a friss levegőt, megtisztítja a város utcáit. ma a házunk előtt egy egész csapat pici szőke gyerek rohangált a viharos erősségű szélben. (mi persze újfent nem értettük az egészet.., hogy miért nem maradnak inkább a biztonságos és meleg házban.. és hogy a hasonlóan szőke szülők miért engedik..) a kis porontyok táncra és játszani hívták a szelet.. kacérkodtak, próbálgatták.., és sikoltoztak egy-egy hevesebb széllökésnél, amikor a levegő ura erőteljesebben szállt be a 'játékba'. mintha sok pici bolha egy elefántot próbálna hálóba keríteni.. 

dániában talán azért boldogok és könnyedek az emberek, mert a szél minden nap keresztülfúj az országon. elvisz magával minden bánatot, sérelmet és nehézséget, megtisztítja a gondolatokat..

odahaza is jól jönne egy kis szél...