rozi dániában

és mostmár nincs más hátra, mint kijönni kettőnknek 80 kilóból... :S

a napokban meglátogattuk a helyi általános iskolát. alma osztályában (2c) éppen közös reggelit szerveztek a szülőkkel és a tanítónénivel -aki reese witherspoon és nicole kidman mégszebb elegye volt, tipikus tanítónéninek való, akiből árad a kedvesség, akinél lelkiismeretfurdalásom lenne, ha nem szépen írnék.., és aki kicsit a szülőket is gyerekekként kezelis :)

az általános iskolába 6-tól 16 éves korig járnak a gyerekek, és egy osztályban kb 20-an vannak. ami legelőször feltűnt azon kívül, hogy az iskola messze jobban felszerelt, mint magyar általánosiskoláink - beleértve a csocsóasztalt az ebédlőben és a két medencés uszodát az udvaron -, az az volt, hogy az osztálytermek nem a klasszikus 'pad-pad mögött kettesével' stílusban volt elrendezve, hanem kör alakú asztaloknál ülnek a gyerekek, (az idősebb kisfiú osztályában félkörben ülnek). a falakon mindenhol képek, közösen készített alkotások, köztük egy ábra a csoprtdinamikáról (!) és a konfliktuskezelésről (!).

továbbá egy aprónak látszó momentum, ami viszont eléggé jellemzi a tanítók hozzáálását a neveléshez: alma bosszankodva mesélte, hogy a mellette ülő kisfiú a legrosszabb magaviseletű fiú az osztályban.. a tanítónéni a kisfiú 'nyugton tartásának' érdekében egy hatalmas gumilabdára ültette, így akárhányszor mást próbál csinálni azon kívül, hogy egyenesen ülve egyensúlyoz a labdán, elesik. (hát nem brilliáns? és még csak meg sem ütötte a gyereket...)

a tantárgyak nagyjából ugyanazok, leszámítva, hogy a hittan is be van építve a heti 25 órás tantervbe, és persze mondanom sem kell, hogy a délutáni elfoglaltságok lehetőségei végtelenek.

miután vívtunk egy izzadtságos, kemény meccset almával és egy szűke, tüllszoknyás tündérrel - aki úgy érte fel a csocsóasztal fogóit, hogy nyújtózkodott, de legalább élvezte behajítani a labdát - , hazabicikliztünk, és visszabújtunk kicsit aludni - nem emlékeztünk, hogy olyan korán van az általános iskola...szegény gyerekek.

a minap a görög lánynál töltöttük az estét, a szokásos fantasztikus görög étkek és egymás társaságában. az est aztán annyira jól sikerült, hogy végül nem is volt kedvünk tovább menni bárhova is, az éppen aktuális 'goodbye party'-ba, csak learagadtunk egy almodóvar film előtt. a film végére a nap már felkelőben volt (fél4), szóval ahelyett, hogy hazaindultunk volna, csaptunk egy bőséges reggelit nyitott erkéllyel - a hűs és friss hajnali koppenhágai levegőben. majd egy hirtelen támadt ötlet nyomán úgy döntöttünk, kimegyünk a tengerhez, és ott pihenjük ki az éjszakát. szóval fogtunk néhány pokrócot, meleg pulcsit, majd biciklire pattantunk, s elindultunk az oresund strandhoz, a balti tengerhez, ahol a kagylóktól tarkított homokban, a tenger lágy hullámzására szenderültünk álomba. 11 órakor feltápászkodtunk, kiraktuk kagylókból a gyakran emlegetett 'erasmus experience' közös ars poetica-nkat, és mivel a nap szépen sütött, maradtunk délutánra is - napoztunk, játszottunk, dán hotdogot (polser) és jégkrémet ettünk, majd fél 5 körül hazaindultunk. életem egyik legszebb hajnala. (és mellesleg így sikerült rákvörösre égni dániában)

a félév során felfedeztük a lengyel és a magyar nyelv közös kincseit, azaz összegyűjtöttük a lehető legtöbb szót, ami azonos mindkét nyelvben:

• tigris
• kukorica
• káposzta
• kurva (a lengyel is káromkodás, csak nem azonos jelentéssel)
• boszorka

 és persze gyakran előkerült a szólás: "Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”, avagy "Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol s issza borát."

van egy kifejezés, amelyet mindannyiunk nyelvén megtultunk, ez pedig a:

• görög - "sztirijámász"
• japán - "kámpáj"
• olasz - salute vagy chin-chin
• portugál - "száulcsi"
• lengyel - "názdrovjá"
• dán - skol ("sköl")
• és a magyar - egészségünkre

minden egyes koccintáskor elmondjuk mindannyiunk anyanyelvén.

a kikötő (az operaházzal, a királyi rezidenciával, nyhavn-nel és valahol a távolban a kis hableánnyal)

belváros - a tőzsdével és a parlamenttel

az öböl, ahol élünk, háttérben az erőművel

az oresund híd

belváros, radhausplatzen - városháza tér

mindez ebből a templomtoronyból, 86 méter magasból

míg valaki bele nem ejtette a vízbe... (na jó, én)

volt ugye egy bizonyos bőrönd, amit még marival guberáltunk egy hűvös hvidovre-i éjszakán, csak a kódot nem tudtuk, amivel kinyílik, és miután a 'szezám, tárulj!' sem jött össze, 1 hónapja itt állt reménytelen sorsára hagyva...konkrétan még nem volt kedvem kirakni a szeméthez.

nos, peti 4! perc alatt kinyitotta.. állítólag figyelni kell a kattogást, vagy mi..bár szerintem én ezen információ birtokában is előbb nyúltam volna a lombfűrész után... egy mcgaiwerrel járok...  

..és landolunk ferihegyen.

az érzelmek nagyon vegyesek. bár könnyebben megy, mint amire számítottam - igaz, tudom, hogy nem fogtam még fel. az igazi sokk majd otthon fog érni minket.

először is kettős: egy csettintés alatt elszállt ez az 5 hónap, mindeközben olyan, mintha legalább másfél éve itt élnénk, mert legalább ennyi időre elegendő inger ért minket. 

másodszor felfoghatatlan, hogy ismeretlen fiatalokkal, akikről januárban még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán léteznek a világon - anastasia görögországban, eiko japánban, gosia és kasia lengyelországban, teresa, adriana és jacopo olaszországban, angel brazíliában -, 5 hónapra gyakorlatilag egymás 'családját' képeztük. részesei voltunk minden örömnek és nehézségnek, a honvágy kifakadásoknak, szakításoknak, és új kapcsolatok születésének. és keddtől már nem fogunk együtt főzni, enni, biciklizni, beszélgetni. azok az emberek akik az elmúlt hónapokban mindennapjaink meghatározó részét képezték, akiket megölegettünk örömünkben vagy bánatunkban, kedden már nem lesznek velünk és csak a 'facebook ölelő karjai' maradnak. és bár persze tartani fogjuk a kapcsolatot, és már megannyi látogatás és találkozás fixálódott egymás országában.., az már nem lesz ugyanolyan és ugyanaz...nem ebben a légkörben, nem ebben a szituációban, sem ebben az időjárásban... bár szerintem pont ezt egyikünk sem bánja.       

lépésről lépésre együtt értettük meg, tettük magunkévá, otthonunkká koppenhágát. mert igen, az otthonunkká vált. ha bármikor ide tévednék, tudom, merre induljak, hol mit éri meg vásárolni, ismerősek, legalábbis megszokottak az arcok, és reflexszerűen használom a tömegközlekedést és a bicikliutakat, élmények kötnek a város megannyi szegletéhez.

és ami a legnehezebb jelenleg.. elképzelni sem tudom, hogy fogjuk integrálni mindazt a tudást, azt az életstílust, amire itt tettünk szert az otthoni életünkbe. mi több, hogy fogjuk átadni, elmesélni másoknak...úgy, hogy értsék, megértsék, mit éltünk itt át.

az utolsó nap és az utolsó pár óra a leggyötrelmesebb... mikor már ráhangolódtál a találkozásra, már elterveztél mindent - az utolsó részletekig, megvetted a hozzávalókat és kitakarítottál. már tényleg nincs más dolgod, csak felvenni a legszebb ruhád, és kinn lenni a reptéren időben. még 21 óra...jajj, beragadt a kismutató... véget nem érőnek tűnik, és igazán, komolyan eltörpül mellette a legutóbbi 2 hónap. tik-tak tik-tak tik-tak

siess kékszemű-pirospólós fiú!!

pénteken japán-estet tartottunk eikonál. sajnos nem tudok illusztrálni képekkel, sőt, attól tartok, szavaim sincsenek kifejezni az ízeket. sem nem savanyú, sem nem édes, nem keserű, és nem sós. soha életemben nem érztem ilyen illatokat, fűszereket és szószokat. minden annyira más volt, mintha egy teljesen más bolygóról származnának az ízek. nekünk, európaiaknak nincsenek ezekre szavaink. ettünk sushit (amit mindenkinek sajátkezűleg kellett betekernie),  hínár!levest, és valami megjegyezhetetlen nevű zöldséges-baconös tészta-költeményt, amit az egyszerűség kedvéért 'japán spagettinek' hívtunk egymás között. mondanom sem kell, hogy mindent pálcikával ettünk, még a levest is!, és persze nem maradhatott el a vacsora végéről a szaké sem. őszintén szólva először elég gusztustalannak találtam az illatokat és a látványt is, de aztán ahogy az ízek összeértek... hmmm.. azt kívántam, bárcsak soha többet ne kellene fogat mosnom, hogy mindig érezhessem a számban... nagyon finom volt, és bár az elején attól tartottunk, éhen maradunk, 3 töltöttkáposzta méretű sushi-val teli éreztük a hasunkat, még a fiúk is.

a héten ért véget a tanítás a dán középiskolákban. már hagyományként, ennek megünnepléseként a középiskolások partyt, amolyan utcabált rendeznek a belvárosban. csak egy-két dj, akik teherautóról zenélnek, pár hangfal, pandamacinak öltözött táncos egy autó tetején, egy elcsent piros double-decker busz tömve diákokkal, ami néha tesz egy-egy kört a városban hatalmas ricsajjal felverve a hűs koppenhágai nyugalmat, bicikliről árult szalámisszendvicsek, sör - mindenkinek legalább egy a kezében, ha nem kettő, tinédzsertömeg, buborékfújógép, bokáig szemét.

ha valamelyik másik európai városban lennénk, valószínűleg nem a következő történne, vagy ha mégis, nem menne simán...,

DE! koppenhágában pontban 10kor elhalkul a zene, a fiatalok szétoszlanak.. legalábbis továbbállnak valami zárt pub-ba, vagy táncolni mennek... de pontban 10kor elindulnak.

elöl a teherautó a buborékfújógéppel és a dj-vel (mindez néhány segítő szándékú rendőr felügyelete mellett), mögötte a double-decker busz továbbra is tömve diákokkal, és ami utána jött, azt nem csodálom, ha nem hiszitek el,

de saját szememmel láttam, egy zöld takarítóbusz diákokkal, akik felseprik, feltakarítják az utcákat, az általuk termelt szemetet!!!!

WONDERFUL COPENHAGEN

hiszitek vagy sem, de koppenhágában vannak biciklik, amik a város tulajdonát képezik. ezeket speciális jelzéssel látják el, és szanaszét hevernek a belvárosban...

ez a gyakrolatban úgy néz ki, hogy ha valakinek szüksége van hirtelenjében egy biciklire, gond nélkül foghat és vihet egy kerékpárt. amint elért kiválsztott céljához, leteszi valahol, hogy aztán legközelebb valaki mást is kisegítsen a biciklivel együtt járó mobilitás.

és teszem fel sokadszorra a kérdést: el tudjátok ezt képzleni magyarországon?

néha, ha időnként elő-előbújik a nap, már ki szoktunk merészkedni az udvarra tanulni/napozni. éppen rákvörösre sülve beszélgettünk eikóval, a japán lánnyal, aki aztán legyintve és (ki)nevetve jegyezte meg, hogy japánban a fehér bőr a szép, és ő még a kézfejét is naptejjel keni, le ne barnuljon biciklizés közben.

kultúrák a bőrrák elleni összefogásban

HOZZÁVALÓK:

• 1 pohár olaj
• 2 pohár kefír vagy joghurt
• 3 pohár cukor
• 4 pohár liszt
• 4 tojás sárgája, fehérje habnak
• 1 sütőpor
• 1 vaníliás cukor
• dió darabka

az a süti 'elronthatatlan'. tényleg. az élkészítés csupán annyiban áll, hogy a fehérjét külön felverjük, a többi alapanyagot összekeverjük, majd a habot villával beleforgatjuk a kapott sűrű masszába, hogy ne törjön össze a hab. kivajazott-kilisztezett tepsibe töltjük, és 180 fokon 30-40 percig sütjük.

fantasztikusan finom, és 2-3 hetente általában megérik az alkalom egy sütésre. lekvárral szoktuk enni, mellé naná, általában valami sorozat.

bár elég bizarr ötletnek tűnik koppenhágában leutánozni a riói fesztivált.. azért megcsinálták. az egyik hatalmas parkban a sok közül került megrendezésre, persze amolyan dán módra.. azaz a szőke szambatáncosok melett volt elektro színpad dánia legjobb dj-ivel, meg egy két vidámparki elem, mint dodzzsem, körhinta.. és persze mindenféle kaja jó drágáért.

nekünk abból a szempontból volt előnyünk az igazi karnevál megközelítéséhez, hogy volt velünk egy életnagyságú brazil lány is, angel..

akitől megtudtam, hogy a riói karneválnak vallási eredete van.. a latin carne vale kifejezésből ered, melynek jelentése 'búcsú a hústól'.. azaz eredetileg azért rendezik, hogy a nagyböjt előtt még egy nagyot mulassanak, de a karnevál után mindenki csendes, imádságos böjti napokba kezd.

angel beszélt egy hagyományról is, miszerint a fiúk viselhetnek csak nyakláncot a karneválon, kék-fehér színűt, és minél többet, a lányok pedig úgy juthatnak csak hozzá, ha megcsókolják a tulajdonosát.  

• szóbeli: prezentálni kell 10-15 percben egy szabadon választott témát - természetesen az adott tárgy perspektvájában. ehhez írni kell egy 'szinopszis'-t, egy kb 3-5 oldalnyi összefoglalást arról a témáról/problémáról, ami majd prezentálásra kerül, ezt ugyanúgy le kell adni határidőre, mint egyéb beadandókat. a vizsgán minden esetben két tanár van. a prezentáció után 10 perc van kérdésekre, kritikára vitára, amiben felmérik a hallgató tudását - a tanár bármilyen témából kérdezhet, amit a félév során érintettünk.
• írásbeli - szabadon választott témából: ez hasonló az otthonihoz, amikor is kiválasztasz egy témát a kurzus témájában, és 15 oldalban - 36ezer karakterben, amit szoros értelemben vesznek - a fedőlap, tartalomjegyzék, szövegdobozok, hivatkozások és irodalomjegyzet nélkül. lehetőség van csoportban is írni, de az plusz szerzőnként 7 és fél oldalt jelent. (2400 karakter oldalanként). mindezt 3 példányban kell leadni, és nem nevet, hanem ún. 'egyéni vizsgaszámot' kell írni a fedőlapra. ez azt is jelenti egyben, hogy a titkárnő küldi tovább a tanároknak (két tanár bírálja), és a titkárnőnél lehet jelentkezni az eredményekért is.
• írásbeli - megadott témából: itt a tanár választ témát, amit a leadási határidő előtt egy-másfél héttel előtt jelent be, szóval mindenki ugyanazt a témát írja meg, szintén két tanár bírálja.

tegnap, azaz május 30-án ELŐSZÖR!!! 20°C fölé!!! kúszott a hőmérő higanyszála!

és amúgy úgy érezzük, mintha kánikula lenne.. akklimatizálódtunk a szó szoros értelmében, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy fogjuk bírni az otthoni 'tényleges' kánikulát...

ijesztően hangzik, már az első hónapban mintegy determinisztikusan eldőlt, miket fogunk enni a maradék hónapkoban. kitapasztaltuk, mi a legolcsóbb, sőt, hogy mi hol a legolcsóbb, és ennek alapján kb.7 menüben össze tudom foglalni étkezési szokásainkat főbb összetevőit:

SPAGETTI

egy kedves tanárunk, akinek nem írom le a nevét, de talán mindenki tudni fogja, kire gondolok, ha azt mondom, hogy mikor zita tanácsot szeretett volna kérni tőle azt illetően, hogy melyik európai városba menjen ki tanulni a lehetőségek közül, szóval..

- Tanár Úr, tanácsot szeretnék kérni...,

a válasz a következő volt:

- Ne vetesse el... (XD)

szintén ő mondta, hogy 'készüljön fel rá, hogy egész félévben spagettit fog enni'. gondolom akkor még zita sem vette ezt komolyan, sőt, túlzásnak is érezte.

Azonban teljesen beigazolódott, és mostmár mi is alátámaszthatjuk: a spagetti a legolcsóbb meleg kaja: 1 cs tészta (4 alkalomra elég kettőnknek),  1 konzerv paradicsomszósz (2 alkalomra elég kis vízzel felöntve), 1 konzerv vagdalthús (otthonról, és ezt sikerült a félév kezdete óta 1 konzervre redukálni kettőnkre), és ízlés szerint hozzáadunk oreganot vagy bazsalikomot. néha azért hagymát vagy fokhagymát is aprítunk alá. 2 hétben kb 3x eszünk, nagyjából ez az arány.

LASAGNE

az 'a*diban' vásárolt darabonként 10 DKK (~380 HUF) félkész fagyasztott lasasgne is bevált: olcsó, meleg, fél óra alatt megsül, bár a minőség annyira nem 'olasz'...

REGGELIRE

reggelizéseink sarokkövei a 10 DKK-ért vásárolt csokis müzli tejjel (0,1%-0,5%-os zsírtartalommal!!!), néha joghurt, ami itt különösen finom, de amit minden alkalommal mindenképpen... kenyér/zsemle/süthető bagett, vaj és lekvár (legyen az a nagymamáktól vagy az 'a*diból' a 'vödrös' kiszerelés.

VIRSLI

szintén az 'a*diban' vásárolt családi kiszerelésű virsli, amit altalában simán - főzve fogyasztunk kecsappal, majonézzel, mustárral (ezeknek a szószoknak egyáltalán nem olyan ízük van, mint otthon...a majonéz egyenesen borzasztó, a mustár méregcsípős). persze kenyérrel, és igen gyakran tükörtojást ütünk mellé.

SÜLTKRUMPLI

ugyancsak az előbbi élelmiszerláncra hivatkoznék, 1kg sütni való krumpli (felszeletelve, ttudjátok). csak simán kisütjük, és a fentebb felsorolt szószokkal, (zita +kenyérrel és +sóval) fogyasztjuk.

HUNGARIAN EXPORT TÉLISZALÁMI

nem múlhat el nap - vagy ha elmúlik, az már nem jelent sok jót -, hogy az én zitám ne egyen szalámit. ezen menü a nap bármely szakában beiktatható, akár még éjfél után is. a fokhagyma mellé elengedhetetlen kiegészítő. (megszerettem idekinn a fokhagymát)

MÁKOS TÉSZTA (de ezt már ritkkábban)

az otthonról kicsempészett mákkal és az itteni olcsó spagettitésztával... egy kis cukor... hmm..

és kramer ági titkos sütireceptje, amiről majd később...

a lényeg dióhéjban, hogy gyorsan kell menni...

zita: "most indulok haza a black diamond-ból!!! és egy afrikai néni most kérdezte meg h meddig leszek a gépnél, úgyhogy azt hiszem, tényleg megyek, suhanok :) " (17:45)

ágnes: "oké, én addig összedobok egy másik 'laza' kutatási tervet arról, hogyan mérjük a külföldi diákok diszkriminálását a black diamondban..." (17:52)

*black diamond~könyvtár

mentetek-e már biciklivel vizsgázni? :D

mert fantasztikus módon ki lehet adni az esetleges feszültséget, és mindennemű izgalmat.

és mert az agy úgymond 'vizsgaállapotra' 'tisztul' (vagy csak itt nagy a szél...).

na és persze levezetésnek sem utolsó... :)

az erasmusban sok jó dolog van, de amikor egymás gasztronómiai csodáit próbálhatjuk ki erdetiben... annál most hirtelenjében - éhes gyomorral - nem tudnék nagyobb pozitívumot mondani.. :)

az elmúlt pár hétben kipróbálhattuk a görög és a dán ízeket, most az olaszt, és jövő hétre várható a japán...

3 olasz barátunk van, teresa (pszichológia, és egy angolcsoportban vagyunk, de róla még lesz szó később), adriana (közgazdász, szicíliai és úgy jött ki koppenhágába, hogy nem tudott angolul, de már egész jól megy neki), és az ő barátja, jacopo (aki idén diplomázott hajómérnökként, és a barátnője után repült koppenhágába, és éppen múlt héten kapott állást egy itteni cégnél). hatalmas karakter mindegyik egyen-egyenként is, de ahol ők hárman együtt vannak ott aztán nincs se csend, se unalom.. :)

a hirtelen ötletként jött vacsora (délután fél3kor találtuk ki) házigazdája és főszakácsa jacopo volt, aki este 9-re begyúrt egy teli tál pizzatésztát, és előészítette a carbonara alapanyagait. az olasz kenyér (amit szinén ő sütött), és egy jókora pizza után mindenkinek kellett csinálnia egy minipizzát magának (kinyújtani, megformázni, megkenni..stb). azt látni kellett volna, hogyan oktatott ki 6lányt az olasz konyha, sőt, néha az volt az érzésem, egyáltalán a konyha rejtelmeiről. a carbonara elkészülte közben is csak szemlélődhettünk, nehogy tudatlanságunk révén valami hiba csússzon a folyamatba. még a barátnője is csak vizet forralhatott. elképesztő volt, akár egy főzőshow, egy olaszos lendületű és olaszos gesztikulációkkal teli hangos főzőshow... :) megtudtam például, hogy a hagyma/fokhagyma legbelső részét nem szabad felhasználni főzéshez, mert - jacopo szerint - az okozza az étek utáni kellemtlen 'böfögéseket'.. legalábbis valami ilyesmit mondott. azt az ízhatást, aminek akkor este részesei voltunk.. nem tudom szavakkal kifejezni. itália népe nem viccel, ha pastaról van szó..:) a házigazda mindenre odafigyelt, eiko (a japán lány) például kapott pálcikákat a carbonarahoz, azzal ette.. 

desszertként igazi szicíliai édességet ettünk, aminek nem emlékszem a nevére, de mandulás kekszféleség volt.

tanulságként: 1) sose mondd egy olasz előtt, hogy a te országodban a pizzát kecsappal szokták enni; 2) és hogy vannak, akik kenyérrel eszik a tésztát... (ahogy a mi zitánk:)

mire észbe kaptunk, jacopo már elmosogatott (?!), és 'jó háziasszony' módjára mindenkinek csomagolt egy kis pizzatésztát (?!), amit tovább kelesztettünk éjszaka, és másnap 2 jókora pizza kijött belőle.

itália... szívem csücske... <3

(és vannak, akik strandolnak a 10-11fokos tengerben...)

visszaszámlálás indul...

azt vettük észre, hogy amit angolul olvasunk, angolul értünk meg és angolul tanulunk meg, iszonyatosan nehéz magyarul kifejezni. nem találni a pontosan ugyanolyan jelentésű szavakat, fogalmakat, sőt, a két nyelv logikája is más. máshogy tanulom meg angolul, mint magyarul. ha itthon átbeszéljük valamelyik anyagot, általában angolul tesszük (legalább bizonyos kifejezéseket). másképp fogalmazom angolul, másképp magyarul.

és persze ugyanígy igaz fordítva is: ha egy esszéhez magyar szakirodalmat olvasok, sokkal nehezebb lefordítani az adott tanulmány gondolatait angolra, mint inkább angolul olvasni - és angolul gondolkodni. 

részt vettünk egy dán születésnapi partyn, ahol a következő, kicsit furi, de nagyon kedves szokással ismerkedtünk meg:

először mindenki elkezdi csapkodni a combjait, aztán a hasát, aztán a mellkasát, aztán olyan mozdulatot csinál a szája előtt, mintha fogat mosna, és közben hosszan kitartott 'Ssss' hangot ad ki, majd legvégül mindenki felemeli a kezeit a magasba, és kiált valami - magyar fordításban - 'hej' szerűt... ezt annyiszor csinálja meg az ünneplő 'gyülekezet', ahányadik születésnapját üli az ünnepelt. (itt most 23x)

az egyik dán fiú megjegyezte, hogy ők megcsinálták a nagymamája tiszteletére a 80-dik születésnapján..

a másik, ami itt annyira nem ütközött ki, de jellemző, hogy tele van minden a dán zászló színeivel és pici dán zászlókkal.. dániában ez nem azt jelenti, hogy szélsőjobboldali vagy (XD), hanem alap minden nagyobb családi ünnepen, sőt, még a reptéren is...

valahogy a következőképpen hangzott, amit a brazil lány, angel jegyzett meg valamelyik este, amikor 'szívügyekről' beszéltünk:

'nem értelek titeket, európaiakat, mit problémáztok ezen annyit... mi - akár a karneválon is-, ha megtetszik valaki, egyszerűen csak odamegyünk, megcsókoljuk, lesz ami lesz... akkor legalább egyértelművé válnak a dolgok...'

(hozzá kell tenni, hogy éppen ez a brazil lány szeretett bele egy dán fiúba...már 4 hónapja ők az álompár - tényleg nagy szerelem; és angel tegnap kapta meg az értesítést az otthoni egyeteméről, hogy nem hosszabíthatja meg a tanulmányait a koppenhágai egyetemen..., és így a vízumát sem... a szívünk szakad meg miattuk..)

"Az utazás oktat bölcsességre, aminél nincs kívánatosabb. Fáklyát tart a tudomány felé, aminél nincs istenibb. Kézen fogva vezet a barátsághoz, aminél nincs édesebb, és a jó hírhez, aminél nincs jelesebb, kaput nyit."

(Írta és elmondotta gyimesi báró Forgách Mihály a híres-neves Wittenbergi Magyar Társaság ülésén, amidőn tanulmányai előző színhelyéről, a nevezetes strasbourgi Akadémiáról a világhírű wittenbergi Akadémiára iratkozott át
Wittenberg, Zacharias Crato nyomdája, 1587)

http://www.btk.ppke.hu/NKO_index.php  (pázmány, nemzetközi kapcsolatok osztálya)

marival éppen hazafele bicikliztünk a városból vasárnap este, amikor fennakadt a szemünk a dán kertváros háztartásainak lomtalanítani kívánt dolgain...

talán el lehet képzelni azt a jelenetet, ahogy összenézünk, hang nélkül lassítunk a bicajokkal - mintha valamilyen lerobbant ladának tekernénk le az ablakát, és kikönyökölve lesnénk a 'fényes' tárgyakat.. bár a szarkákat belekeverni mostmár pláne képzavar...

szóval guberáltunk egy kézi mixert, egy gurulós bőröndöt, egy fonott kosarat, két angyalkás gyertyatartót,

és az alább látható bőröndöt, ami teljesen jó álapotban van, csak a hármas számzár nyitját nem tudjuk.. :D várunk minden hasznos javaslatot: már kipróbáltuk a tripla számkombinációkat, és most vannak soron a dupla+1-esek.. csak 1000féle lehetőség...

mondanom sem kell, hogy mindezt a két biciklin cipeltük haza - virnyogva röhögtünk..

és másnap grátiszként mari kiszúrt egy rózsaszín (!) biciklit, aminek semmi baja-azon kívül, hogy picit rozsdás, és le voltak eresztve a kerekei..

-> számos szenzációs ötletünk volt már arra vonatkozóan, hogy hogyan fogunk meggazdagodni dániában.. de a legújabb - és őszintén szólva eddig a legreálisabb - hogy összeszedjük a városban elhagyottan, lerobbantan haldokló bicikliket, megjavíttatjuk és eladjuk...

úgy ették a paprikáskrumplit japántól olaszországon keresztül brazíliáig.., ahogy a fenti képek mutatják. marika utána szivecskés gofrival lepte meg a vendégeket, akik a vacsorát a hangulattal, a díszítéssel és a zenével együtt összességében 5-ösre értékelték. 

• ma egy kamionos lelassított, hogy átengedjen a zebrán...
• május 13-án (!) még mindig fűtünk esténként...
• és az orgona még csak most borult virágba...

       oresund-híd (koppenhága-malmö)

ezt peti apukájának... ;)

"Megduplázta nyereségét az év első negyedében a dán Carlsberg söripari csoport a kelet-európai eladások növekedésének köszönhetően."

(http://index.hu/gazdasag/blog/2009/05/06/a_carlsbergnek_nem_artott_a_valsag/?rnd=870)

..a carlsberg köszöni nekünk.. no komment.. 

• Simon and Garfunkel, Sound of Silence https://www.youtube.com/watch?v=eZGWQauQOAQ&videos=XaMJvt-A6-s&playnext_from=TL&playnext=1
• Baywatch  http://www.metacafe.com/watch/2075884/baywatch_soundtrack/
• David Hasselhoff: Hooked on a feeling  https://www.youtube.com/watch?v=PJQVlVHsFF8

tudjuk: egy giccs az életünk.. már félek leírni.. de néha szoktunk kenyeret sütni.. és mikor megsült, frissen, ropogósan, melegen egy kis aldi vajjal és lekvárral megkenve, egy-egy 'how i met your mother' rész mellett habzsoljuk.

'anyánk' tanított meg minket - ő gyakran süt kenyeret, mert nagy a család, és fél kiló kenyér dániában átszámítva kb. 800 forintba kerül...

mindennek a titka - 'anyánk' szerint - liszt, víz, élesztő, egy csipet só és cukor..., egy éjszaka keleszteni, begyúrni (az arányok érzés szerint), 20 percig állni hagyni, tojássárgájával megkenni, 20 perc sütő, 180fok...

• ami borzasztó volt: a szeméthegyek, a tömeg, a szex-shopok és cafeshopok lehangoló és közönséges mivolta, és az időjárás.. (még koppenhágához képest is...)
• ami tetszett.. a többszáz csatorna fölött domborodó pici, romantikus hid, a keskeny, magas épületek, és a szilfák a csatornák mentén, amiknek szállingózó szirmait a szél fel-felkapta..

de ha ezt leírom, mindenki végképp utálni fog minket...

nagy lendületben indultunk a 20:30-as amszterdami gépre.. hogy aztán szállás híján valahol a holland 'orange day' maradványaiban csövezzünk, tetejében, hogy akkor kaptuk a hírt, hogy egy őrült belehajtott a tömegbe, és többen meghaltak..

szóval már a gépen ültünk - magyaros fürgeséggel váltottuk az üresen maradt frekventáltabb helyeket - , és csak nem, csak nem indulunk. a fiatal légiutaskísérőfiú - aki talán valaha pilóta szeretett volna lenni -, próbálja húzni az időt.. hogy hamarosan megoldják a problémát, és túlságosan is magyarázza, hogy az ilyenfajta probléma a gépeknél csaknem mindennapos..

egy óra után bizonyossá vált, hogy ez a gép ma már nem megy sehova. kiküldtek minket a váróba, ahol újbóli fél óra várakozás után közölték, hogy nem tudnak előbb gépet adni, mint reggel 7, és hogy a HILTON!!! HOTELBEN VÁRNAK MINKET...a repülőtársaság jóvoltából.

...így az 5 hálózsákos-farmeros erasmusos lány elindult a hilton irányába, majd a recepción még mindig remegő térdekkel kérdezték, hogy ez akkor most tényleg ingyen...

sőt, vacsora és reggeli 'included'...  a svédasztal nem látott még oly' sáskajárást.. ahogy a füstöltlazacos és mindenféle szendvicset egymás után nyomtuk be...

a szoba mint a filmekben, a szobalány is mint a filmekben, a kilátás is.. le sem merem írni, hogy tengerre néző panoráma... amit csak hajnalban realizáltunk..mikor láttuk a napot feljönni a balti-tenger felett..

mindez ahelyett, hogy amszterdam nyakig érő szemetes utcáit rójuk... VAN GONDVISELÉS..

hát igen, ami késik, nem múlik..

tegnap éjjel hajnali 2kor éppen egy jól sikerült meglepetés-szülinap után tekertünk haza a város másik végéből - történetesen az öböl túloldaláról - , és lévén, hogy aznap már túl voltunk körülbelül 45 kilométeren, a lehető legrövidebb úton próbáltunk hazajutni.

egy laza, nőies mozdulattal ráfordultunk tehát egy gyorsforgalmi útra.. az utak teljesen kihaltak, sehol egy lélek.., majd 200 méter megtétele után látom, hogy lassít mellettünk egy autó.. 'POLITI' felirattal (DE HONNAN?), aminek aztán egy kopasz dán fiatalember letekeri a jobb ablakát, és kedvesen elkezd dánul beszélni, mire mondjuk a mondatot, amit angoltanulásom hajnalán nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok használni: 'We don't speak Danish, in English, please!'

mire a fiatalember nemes egyszerűséggel: 'Stop!' :) és mi mintha semmit sem sejtenénk az egészből, tágra nyílt szemmel nézünk, hogy miben vagyunk sárosak... , aztán megkapjuk a kedves, vigyázó instrukciót, hogy biciklivel a gyepre, és a legközelebbi kereszteződésnél kanyarodjunk a párhuzamosan futó kerékpárútra. (ahol bokor, dzsindzsa, félhomály, és mocsár.., de nem baj, ketten vagyunk, és nem láttuk még az 'ideglelést'...)

még szerencse, hogy nem szondáztattak meg...

a továbbiakban aztán remegő - de már izmos! - térdekkel vettük az irányt délnek, a hvidovre strandvej 6 felé.tegnap éjjel egy piroson sem mertünk átmenni (csak az utolsó 2 kilométeren)

és most képzeljük el ugyanezt a szituációt magyarországon... ahol első lenne, hogy akkor személyi, honnan jönnek, hova mennek, és 5ezer HUF készpénzben 'okosba', vagy 10 ezer HUF csekken.. ha jót akarnak maguknak a hölgyek, és még szerencséjük van...

... és nem is lenne kerékpárút, ahol legálisan közlekedhetnénk...

ilyen színe van a víznek... :) (háttérben a black diamond, a könyvtár)

a társadalomtudományi kar bárja, ami egy nagyobb közösségi terem lomtalanításból összetákolt bútorokkal, két csocsóasztallal(ingyenes játék), egy hatalmas diszkógömbbel, egy bárpulttal, 3 sörautomatával várja a diákokat - napközben, mint kávézó, péntekenkként pedig mint 'friday bar' működik, zenével, tánccal, ami mindig valami absztrakt kerettörténet köré fonódik - tegnap például valami valóságshowt adtak elő játékkamerával, papírjakuzzival.. (?)

a lényeg, hogy van egy közösségi helyük, ahova le lehet ülni napközben tanulni/olvasni, vagy csak beszélgetni, pénteken pedig elmenni szórakozni. (azzal a bizonyossággal, hogy csak az egyetem diákjait engedik be)

a zene elég 'fura'... backstreetboys, baywatch zene, meg ilyenek..., hogy a táncolási módozatokról meg ne is beszéljünk: külön táncstílusuk van a kelet-európaiaknak, az északiaknak, és a délieknek.., de ezek az északiak.. (?!)

péntek esténként itt tömörül az összes erasmusos, meg dánok is szépszámmal.

'mr2, petőfi rádió. koppenhágában...'

                                                           http://mr2.hu

                                                                                                      :)

balról jobbra (legalábbis azt hiszem...)

paul (a pszichopataoriginalbrittanár), teresa(italy), gosia(poland), anastasia,(greek) zita, ágnes, solbi kim(south-korea), anatoly(russia), angel(brazil) és eiko(japan)