néha, ha időnként elő-előbújik a nap, már ki szoktunk merészkedni az udvarra tanulni/napozni. éppen rákvörösre sülve beszélgettünk eikóval, a japán lánnyal, aki aztán legyintve és (ki)nevetve jegyezte meg, hogy japánban a fehér bőr a szép, és ő még a kézfejét is naptejjel keni, le ne barnuljon biciklizés közben.
kultúrák a bőrrák elleni összefogásban
