rozi dániában

pénteken japán-estet tartottunk eikonál. sajnos nem tudok illusztrálni képekkel, sőt, attól tartok, szavaim sincsenek kifejezni az ízeket. sem nem savanyú, sem nem édes, nem keserű, és nem sós. soha életemben nem érztem ilyen illatokat, fűszereket és szószokat. minden annyira más volt, mintha egy teljesen más bolygóról származnának az ízek. nekünk, európaiaknak nincsenek ezekre szavaink. ettünk sushit (amit mindenkinek sajátkezűleg kellett betekernie),  hínár!levest, és valami megjegyezhetetlen nevű zöldséges-baconös tészta-költeményt, amit az egyszerűség kedvéért 'japán spagettinek' hívtunk egymás között. mondanom sem kell, hogy mindent pálcikával ettünk, még a levest is!, és persze nem maradhatott el a vacsora végéről a szaké sem. őszintén szólva először elég gusztustalannak találtam az illatokat és a látványt is, de aztán ahogy az ízek összeértek... hmmm.. azt kívántam, bárcsak soha többet ne kellene fogat mosnom, hogy mindig érezhessem a számban... nagyon finom volt, és bár az elején attól tartottunk, éhen maradunk, 3 töltöttkáposzta méretű sushi-val teli éreztük a hasunkat, még a fiúk is.