a napokban meglátogattuk a helyi általános iskolát. alma osztályában (2c) éppen közös reggelit szerveztek a szülőkkel és a tanítónénivel -aki reese witherspoon és nicole kidman mégszebb elegye volt, tipikus tanítónéninek való, akiből árad a kedvesség, akinél lelkiismeretfurdalásom lenne, ha nem szépen írnék.., és aki kicsit a szülőket is gyerekekként kezelis :)
az általános iskolába 6-tól 16 éves korig járnak a gyerekek, és egy osztályban kb 20-an vannak. ami legelőször feltűnt azon kívül, hogy az iskola messze jobban felszerelt, mint magyar általánosiskoláink - beleértve a csocsóasztalt az ebédlőben és a két medencés uszodát az udvaron -, az az volt, hogy az osztálytermek nem a klasszikus 'pad-pad mögött kettesével' stílusban volt elrendezve, hanem kör alakú asztaloknál ülnek a gyerekek, (az idősebb kisfiú osztályában félkörben ülnek). a falakon mindenhol képek, közösen készített alkotások, köztük egy ábra a csoprtdinamikáról (!) és a konfliktuskezelésről (!).
továbbá egy aprónak látszó momentum, ami viszont eléggé jellemzi a tanítók hozzáálását a neveléshez: alma bosszankodva mesélte, hogy a mellette ülő kisfiú a legrosszabb magaviseletű fiú az osztályban.. a tanítónéni a kisfiú 'nyugton tartásának' érdekében egy hatalmas gumilabdára ültette, így akárhányszor mást próbál csinálni azon kívül, hogy egyenesen ülve egyensúlyoz a labdán, elesik. (hát nem brilliáns? és még csak meg sem ütötte a gyereket...)
a tantárgyak nagyjából ugyanazok, leszámítva, hogy a hittan is be van építve a heti 25 órás tantervbe, és persze mondanom sem kell, hogy a délutáni elfoglaltságok lehetőségei végtelenek.
miután vívtunk egy izzadtságos, kemény meccset almával és egy szűke, tüllszoknyás tündérrel - aki úgy érte fel a csocsóasztal fogóit, hogy nyújtózkodott, de legalább élvezte behajítani a labdát - , hazabicikliztünk, és visszabújtunk kicsit aludni - nem emlékeztünk, hogy olyan korán van az általános iskola...szegény gyerekek.
