az erasmusban sok jó dolog van, de amikor egymás gasztronómiai csodáit próbálhatjuk ki erdetiben... annál most hirtelenjében - éhes gyomorral - nem tudnék nagyobb pozitívumot mondani.. :)
az elmúlt pár hétben kipróbálhattuk a görög és a dán ízeket, most az olaszt, és jövő hétre várható a japán...
3 olasz barátunk van, teresa (pszichológia, és egy angolcsoportban vagyunk, de róla még lesz szó később), adriana (közgazdász, szicíliai és úgy jött ki koppenhágába, hogy nem tudott angolul, de már egész jól megy neki), és az ő barátja, jacopo (aki idén diplomázott hajómérnökként, és a barátnője után repült koppenhágába, és éppen múlt héten kapott állást egy itteni cégnél). hatalmas karakter mindegyik egyen-egyenként is, de ahol ők hárman együtt vannak ott aztán nincs se csend, se unalom.. :)
a hirtelen ötletként jött vacsora (délután fél3kor találtuk ki) házigazdája és főszakácsa jacopo volt, aki este 9-re begyúrt egy teli tál pizzatésztát, és előészítette a carbonara alapanyagait. az olasz kenyér (amit szinén ő sütött), és egy jókora pizza után mindenkinek kellett csinálnia egy minipizzát magának (kinyújtani, megformázni, megkenni..stb). azt látni kellett volna, hogyan oktatott ki 6lányt az olasz konyha, sőt, néha az volt az érzésem, egyáltalán a konyha rejtelmeiről. a carbonara elkészülte közben is csak szemlélődhettünk, nehogy tudatlanságunk révén valami hiba csússzon a folyamatba. még a barátnője is csak vizet forralhatott. elképesztő volt, akár egy főzőshow, egy olaszos lendületű és olaszos gesztikulációkkal teli hangos főzőshow... :) megtudtam például, hogy a hagyma/fokhagyma legbelső részét nem szabad felhasználni főzéshez, mert - jacopo szerint - az okozza az étek utáni kellemtlen 'böfögéseket'.. legalábbis valami ilyesmit mondott. azt az ízhatást, aminek akkor este részesei voltunk.. nem tudom szavakkal kifejezni. itália népe nem viccel, ha pastaról van szó..:) a házigazda mindenre odafigyelt, eiko (a japán lány) például kapott pálcikákat a carbonarahoz, azzal ette..
desszertként igazi szicíliai édességet ettünk, aminek nem emlékszem a nevére, de mandulás kekszféleség volt.
tanulságként: 1) sose mondd egy olasz előtt, hogy a te országodban a pizzát kecsappal szokták enni; 2) és hogy vannak, akik kenyérrel eszik a tésztát... (ahogy a mi zitánk:)
mire észbe kaptunk, jacopo már elmosogatott (?!), és 'jó háziasszony' módjára mindenkinek csomagolt egy kis pizzatésztát (?!), amit tovább kelesztettünk éjszaka, és másnap 2 jókora pizza kijött belőle.
itália... szívem csücske... <3
