hogy az ember eljön külföldre - ahol ugye az otthoni körülmények átértékelődnek, és a konfliktusok eltörpülnek - ; nyitott a világra, befogadó és toleráns, sőt, előzékeny megannyi kultúrával szemben; jóhangulatban elbeszélget akár egy román lánnyal, akár egy szlovák fiúval.. ; és azt kell tapasztalni.. hogy az eltések még itt sem vegyülnek.. még arra való tekintettel sem, hogy mégiscsak mindannyian ugyanabból az országból származunk, ugyanaz az anyanyelvünk, és hasonló kulturális háttérrel bírunk - kivéve persze a két, egymástól 30km-re levő egyetemet; (és persze nem szabad általánosítani, nem is reprezentatív a minta, mindez személyiségfüggő, és innen is szeretek minden eltés ismerősömet.).. de hogy bemutatkozni sem, amikor a másik.., és ha összetalálkozunk is, csak egy erőltetett, elhaló 'hello'... a legalapvetőbb udvariassági körök sem..; vagy talán kizárólagosan szerették volna birtokolni a 'mi vagyunk a két magyar lány koppenhágában' címet..
annyira keserű. érdektelen. nem értem.
